Blog
RSS

Házicsoport, 2015. november 29.

2015-12-21

Mindannyiunk vágyik rá, hogy egyértelműen megértsük Isten életünkre vonatkozó vezetését. Vajon hogy szól Isten? Mennyire megy le részletekbe menően? Miben kell magunktól dönteni és miben várni a válaszát? Vajon hogy tudunk Isten vezetése szerint élni, hogy tudjuk meg az Ő akaratát Ránk vonatkozóan? A mai alkalmon alapvetően két fajta vezetést vizsgáltunk meg.

1. Oscar Chambers (élt: 1874 – 1917) angol prédikátor ­művész­teológiai tanár, "Krisztus​ mindenek felett" című könyvéből:
Annyira eggyé kell lennünk Istennel, hogy ne legyen szükségünk folytonos vezetést kérnünk. A megszentelődés Isten gyermekeivé tett minket, és a gyermek életének természetes vonása az engedelmesség. Ha engedetlen akarna lenni, azonnal ösztönszerűen észre veszi a belső diszharmóniát. A szellemi élet területén az ösztönösen megérzett belső zavar Isten Szellemének intése… Ha Isten szellemétől újjászülettünk, kegyességünk kudarca, ha ebben vagy abban vezetést kérünk.

Egy olyan lelki­, szellemi érzékenységet feltétel ez, hogy nincs ​szükség külön aktuális vezetést kérni Istentől.
Mit tapasztalunk ebből? Kérdezzük­-e Istent?

2. Egy másik megközelítése a vezetésnek:
Vannak a Bibliában olyan kijelentések, és ebből fakadó magatartásformák, amelyek

mindig helyénvalók​:​

szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, szelídség, önmegtartóztatás. (Gal 5:22.) minden keserűség , indulat , harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek, minden egyéb gonoszsággal együtt. (Ef 4:30.)

mindig helytelenek​:

házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás, irigység, gyilkosság,  részegeskedés,  tobzódás és ezekhez hasonlók.

Az itt felsorolt helyes magatartás formákat tudjuk­-e saját erőnkből alkalmazni? Elég­-e az elhatározás, hogy holnaptól úgy szeretnék viselkedni, ahogy Isten a Bibliában elénk tárta? Ahhoz, hogy a bűnös emberi természetünket legyőzzük a Szent Szellem befogadására és a bennünk való munkálkodására van szükség.

Ezékiás élete (Házicsoport, november 1.)

2015-11-20

Ezékiás élete (2Kir 18:1-7 és 2Krón 30:1-12)
Igetanulmányozás kulcsszavak keresésével

Nagyon fontos számunkra az Ige mindennapi tanulmányozása, hisz abból ismerhetjük meg legjobban Istent, akaratát, törvényeit, egyfajta csatorna, kommunikációs eszköz köztem és az Isten közt. Ezért a sok módszer közül a kulcsszavak keresésével módszerrel tanulmányoztuk a vezetőnk által kiválasztott igei részt ez pedig az Ószövetségben található, 2 Királyok 18; 1-7.

Miután figyelmesen átolvastuk, a számunkra kulcsfontosságúnak talált szavakat kiírtuk, ebből az igeszakaszból Pl:

 tette, bízott, teljes szívvel, hűségesen, engedelmeskedett, vele volt, lerombolta, összetörte,

 Majd szavanként elemeztük, körbejártunk minden szót. Mit jelenthetett a történet szereplőjének ez esetben Ezékiás királynak, mit jelentenek ezek a szavak Nekem a ma emberének ? Van e mondani valója számomra? Mi az?

Miután forgattuk, megvizsgáltuk, elemeztük minden szempontból, hagytuk , hogy dolgozzon bennünk az Ige, formálja, megérintse szívünket.

Hogyan tanulmányozzuk az Igét, kulcsszavak keresésével?

Ezékiás király életét, uralkodását tanulmányoztuk, a 2 Királyok 18; 1-7. alapján.

"Hóséának, Élá fiának, Izráel királyának a harmadik évében kezdett uralkodni Ezékiás, Áháznak a fia, Júda királya. 

Huszonöt éves korában kezdett uralkodni, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Abí volt, Zekarjá leánya. 

Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, egészen úgy, ahogyan tett őse, Dávid. 

Ő szüntette meg az áldozóhalmokat, összezúzta a szent oszlopokat, kivágatta a szent fákat, és darabokra törette a rézkígyót, amelyet Mózes készített; mert Izráel fiai mindaddig annak tömjéneztek, és Nehustánnak nevezték. 

Bízott az Úrban, Izráel Istenében; nem volt hozzá hasonló senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána.

Ragaszkodott az Úrhoz, nem tért el tőle, hanem megtartotta parancsolatait, amelyeket az Úr parancsolt Mózesnek.

Ezért vele volt az Úr, és minden vállalkozása eredményes volt. Fellázadt Asszíria királya ellen, és nem szolgálta őt."

Kiválasztottuk a kulcsszavakat amik fontosak voltak számunkra az én kulcsszavaim az alábbiak:

 tette, bízott, teljes szívvel, hűségesen, engedelmeskedett, vele volt, lerombolta, összetörte,

Kiemeltük a bizalom kulcsszót, és ezt egy kicsit körbejártuk, megbeszéltük közösen kinek  mit jelent ez a szó.

Wikipédia szerint:: Hit a saját elvárásainkban; a meggyőződés érzése, hogy egy személy vagy egy esemény az elvárásainknak, elgondolásainknak megfelelően fog viselkedni, alakulni.
Számomra: hinni, bízni remélni Isten szavában, Isten igéjében, Isten ígéreteiben, melyet leginkább a Biblia tanulmányozásából tudhatunk meg.

Vajon mit jelentett az, hogy bízott az Örökkévalóban Ezékiás király?
Bízott abban, hogy mellette áll, sikerre viszi, erőt ad, hisz nem saját feje után ment, hanem Isten akaratát kereste. Jó példa volt előtte Nagyapja és Dávid király aki az ősapja volt.

A következő kulcsszó:
-          „ összetörte a rézkígyót” (mi lehetett ezzel a baj? hiszen Mózes csinálta, óriási ereklye volt ez, ráadásul Isten szava, parancsa alapján készítette Mózes (4Móz 21:4-9). Értelmét vesztett, bálványozásra ingerlő ereklye, aminek már lejárt a funkciója, ideje, mégis tabu volt vallásos szempontból. Tudunk-e hasonlót mondani egyházunkban, gyülekezetünkben?

 Nem az embereknek akart megfelelni  - mindig támogatottság fogad-e minket? (2Krón 30:1-12)

Páska ünnepének visszaállítása, mennyire volt fontos ez a döntés, mit mond nekünk ez az igeszakasz?
Lefordítható-e a mai világunkba? Igen nagyon fontos számunkra, Isten dolgainak visszaállítása, még úgy is ha fel kell vállalnunk ezzel, hogy nevetség tárgyává leszünk.

Mit tesz Ezékiás? Próbálja az embereket ébresztgetni, még így is , hogy kinevették. Mennyire riaszt vissza minket ha környezetünk nem jól reagál Isten dolgainak felemlegetése folytán, esetleg ki is nevetnek?

A kulcsszavakból milyen csoportokat tudunk kialakítani? Lehetnek közös metszetek.
-          hit alapú (bizalom, hűség, engedelmeskedés)
-          tett alapú ( lerombol, levelet ír, kihirdet)

Milyen különleges áldásokban részesült Ezékiás ezek miatt?
-          minden dolgában, vállalkozásában, amibe belekezdett sikeres volt (ez azt jelenti-e, hogy mindenki elismerte vagy támogatta?)

Dávid példája tízezrek csatlakoztak hozzá (1Krón 12:23-37), de egyrészt ez még így is csak töredék volt, másrészt Dávid még így sem teljesen értette, hogy mi is a feladata, küldetése (1Krón 14:1-2)

-          Mit gondolunk ezekről? Ez csak Ezékiás kiváltsága volt, vagy ezek mindenkinek járhatnak?

Nagyon jól kielemeztük, körbejártuk a kulcsszavakat és jó mélyre sikerült ásnunk Ezékiás király megismerésében és ezen keresztül a Mindenható és saját magunk viszonyára, sok levonható tanulság és feladat fogalmazódott meg bennünk.

Hogy is kell cselekednünk, és hogy is kell viszonyulnunk a mai környezetünkhöz. Vajon tudunk –e mai világban olyanná válni, mint Ezékiás király?

Lelki ajándékok

2015-10-17

Mit jelent a kifejezés, hogy lelki ajándék? Kik rendelkeznek velük és mit ír erről a Biblia? Milyen lelki (szellemi) ajándékok léteznek a keresztény tanításban? Hogyan ismerhető fel egy hívő keresztényben, külső (akár laikus) szemlélő számára, hogy milyen ajándékot kapott, illetve miként ismerhetjük fel akár saját képességeink, belső motivációnk alapján, hogy milyen ajándék/ok birtokában vagyunk mi magunk? – többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ, vasárnapi házicsoportos alkalmunkon. 

A Biblia "beszél" lelki ajándékokról, például az 1.Korinthusi levél 12:1-ben: "Testvéreim, nem akarlak benneteket tudatlanságban hagyni a Szent Szellem működésével és ajándékaival kapcsolatban." – írja Pál apostol. Ezekkel a közösség tagjai egymást, a gyülekezet épülését, gyarapodását szolgálhatják és a lelki ajándékok szerint végzett tevékenységgel vehetnek részt a gyülekezet munkájában. Az Újszövetségben, Pál apostol levelében erről így olvashatunk: "...mivel nagyon akarjátok a Szent Szellem ajándékait, azon igyekezzetek, hogy elsősorban a helyi gyülekezet építésére, megerősítésére szolgáló ajándékok működjenek közöttetek!" (1 Kor. 14:12) Beszélgetésünkben most is segítségünkre volt Bibliánk, valamint a társalgás vezetője, Egri -Nyári Barnabás. 

Arra a következtetésre jutottunk, hogy a Szent Szellem ajándékai nem minden esetben azonosak velünk született képességeinkkel, használatuk, alkalmazásuk azonban fejleszti bennünk növekedésüket. Nem feltétlenül mindenki részesül belőle ugyanolyan mértékben, de egymásnak is segíthetünk abban, hogy világosan lássuk, milyen ajándékokkal rendelkezünk. A beszélgetés során felismertük azt a tényt, hogy ha saját lelki ajándékunk szerint veszünk részt gyülekezetünk életében, akkor békességet és elégedettséget tapasztalhatunk, ilyenkor összhangban vagyunk Istennel és önmagunkkal.

A Biblia szerint ajándék lehet: az apostolság (missszionáriusok), az evangelizálás, a tanítás, a prófétálás (mely nem azonos a jövendőmondással), a bölcsesség beszéde, a vezetés, a pásztorolás, a lelkek megkülönböztetése (megítélése), a vendégszeretet, a könyörületesség, a bátorítás (vigasztalás), a szolgálat, a hit ajándéka, az adakozás, a közbenjárás, a nyelveken szólás ajándéka, annak magyarázata és ajándék egyebek mellett a gyógyítás is, ha nem is a klasszikus, mai értelemben vett orvoslás formájában.

A beszélgetés és témánk folytatásaként, következő alkalommal arra keresünk majd választ, mit jelentenek a fenti ajándékok és megpróbálunk arra is válaszokat találni, hogy gyülekezetünkben ki, milyen ajándékból és milyen mértékben részesült. Afelől ugyanis nem lehet kétségünk, hogy mint a gyülekezet tagjai, Krisztus testeként mindegyikünk kap belőle, ebben a felismerésben pedig Péter első levelére támaszkodhatunk: "Mindegyikőtök kapott valamilyen szellemi ajándékot Istentől. Ezzel az ajándékkal szolgáljátok egymást, mint hűséges szolgák, kik Isten sokféle kegyelmével jól gazdálkodnak." (1Péter 4:10)  

 

(szerkesztette: Tóthné Vámosi Ágnes)

 

2015. október 14.

Az Úr szólítja az ifjút. – ISám 3:1-10.

2012-02-17

Sámuel számára hamar természetessé vált a templomi környezet. Az, amiről később a zsoltáros így írt: „Sóvárog a lelkem az Úr udvarai után.” (még ha itt a jeruzsálemi templomról van is szó). Nincs ebben semmi rendkívüli – láthatta Élitől. Ez a fajta megszokás, rutin is része annak a korabeli alacsony lelki-szellemi színvonalnak, melyben ritka vendég a személyesen megszólaló-megszólító Isten. Őt azonban ez sem akadályozta, hogy – ha bár senki nem készítette fel erre az ifjút – megszólítsa őt.

A helyzet ugyan klasszikus példája a kiürült vallásosságnak, ám Isten ilyenkor is képes újat kezdeni, különösen, ha van egy nyitott szívű ember.

Az élet tehát így váltja fel a halált egy nép, egy közösség esetében. Isten kegyelmesen kezdeményez, cselekszik… Bár Sámuelt ekkor így jellemzi az Írás:”még nem, ismerte az Urat”, de nagyon tanulságos látni egy ilyen út első métereit. Ráadásul mindannyian így kezdjük – még nem ismerjük Őt. A kérdés: Isten megismerésének az útján elindulva mi meddig jutunk?

Egri Béla

(szerkesztette: Egri-Nyári Barnabás)

(Megjelent: Áhitat 2009 - május 6-a szerda délutáni elmélkedés)

Nem lesz mindig sötétség – Ézs 8:19-23.

2012-02-15

A prófétáknak sem könnyű, kiábrándult, utat tévesztett, Istenre nem kíváncsi embereknek hirdetni Isten tervét, ígéretét. Az ő hitét az jelzi, hogy bármilyenek is a körülmények, bármilyen a hozzáállás, akkor is azt mondja, amit Isten neki kijelentett. Ez se könnyebb, mint bizalommal várni Isten ígéretére háborús előkészületek helyett.

Reménytelennek látszó időkben az emberek gyakran és könnyen fordulnak bármilyen információs forráshoz, sőt… Elmondhatjuk a régi és a mai tapasztalatok alapján, hogy az emberek sötét, reménytelen időkben, sokkal inkább kíváncsiak a holnapra, a jövőre. Minden korban készségesen rendelkezésre is álltak az éppen divatos jövendőmondók, akik busás hasznot húztak az emberek olthatatlan kíváncsiságából.

Az is igaz, hogy bizonyos időszakok valóban sötétek. Ezt a próféta szava is alátámasztja: „De nem marad sötétség ott…”, tehát ott és akkor lelki-szellemi sötétség volt. A próféta, a reménykedő hívő sem kell, hogy rózsaszínben lássa azt, ami sötét… Ő, ők abban térnek el a többiektől, hogy biztos forrásból – Isten kijelentéséből – tudnak valamit, aminek valóban van jövője: „De nem marad sötétség ott, ahol elnyomás van.” És ebben bízik, ebben bíznak.

Egri Béla

(szerkesztette: Egri-Nyári Barnabás)

(Megjelent: Áhitat 2009 - május 6-a szerda délelőtti elmélkedés)

Az Isten előtt szolgáló gyermek – ISám 1:9-11; 20-25; 2:11.

2012-02-14

Keresztyén körökben sokan nem tartják igazán „szalonképesnek” azt, amikor az ember Istennel mint „üzlettárssal” egyezkedik annak érdekében, hogy bizonyos céljait, vágyait elérje, azokhoz megszerezze a mennyei támogatást. Ritkán szoktuk Anna gyermek utáni vágyát ebből a szempontból nézni. Mielőtt azonban túl könnyen dobnánk esetleg rá az első követ, próbáljunk azzal is szembenézni, hogy mindegyikőnk elég könnyen sodródik bele hasonló hozzáállásba. („ezt és ezt teszem, adom, ha Te, Istenem ezt és ezt teszed, adod.”)

Nincs most arra mód, hogy elemezzük ennek az asszonynak az indítékait. Azt azért jó, ha felfedezzük a történetben, hogy van itt egy asszony, aki a fájdalmát, nagyon is esendő, sebezhető mivoltát őszintén vállalja (adott esetben még emberek előtt is). Azért jó, ha felfigyelünk erre, mert tény, hogy Isten erre az őszintén vállalt állapotra, mintegy válaszként, Sámuelt adta annak a régi családnak, Izraelnek meg nekünk is. Ha receptként nem is lehet ajánlani Anna egyezkedését Istennel, de azt igen, hogy előtte őszintén feltárhatjuk sebzettségünket is. Ráadásul Isten a mi nem egészen helyes megnyilvánulásainkat is képes jóra fordítani, és beépíteni terveibe…

Egri Béla

(szerkesztette: Egri-Nyári Barnabás)

(Megjelent: Áhitat 2009 - május 5-e kedd délutáni elmélkedés)

A nem hiábavaló fáradozás - 1 Kor 15:58

2012-02-13

Nem szeretünk hiábavaló, tartalmatlan, céltalan, semmit érő munkát végezni. Ha előre tudjuk egy feladatról, egy munkakörről, hogy ilyen, akkor vagy bele sem kezdünk, vagy csak erős kényszerek hatására vágunk bele. Ilyen esetben nem könnyű megúszni valamilyen lelki-szellemi torzulás nélkül.

Az „Úr munkájá”-val kapcsolatban pontosan az a lehetőség tárul elénk, ami egyébként az életben gyakran nem: értelmes, tartalmas, van célja.

Néhány kérdésre e témakörben jól használható válaszokat találunk az Igében. Kérdések: Mi az Úr munkája? Miért nem hiábavaló? Milyen jellemzői vannak az ilyen munkavégzésnek?

Az Úr munkája – amit az ember végezhet – a szótár szerint: „az a megbízatás, amelyet az Úr adott”. A teljes Szentírás alapján mondhatjuk, hogy a kétkezi karban- és fenntartó munkától a főállású lélekmentésig nagyon változatos ez a lista. Bármi legyen is, de ha a megbízatás az Úrtól van, akkor azt emelt fővel, szolgálatként végezhetjük. Kereshetjük, és meg is találhatjuk benne a szépséget, értelmet, örömet – legyen bármilyen fárasztó, vagy egyhangúnak látszó.

Miért nem hiábavaló? Azért nem, mert Jézus szavai szerint az Atya megbecsüli az általa adott megbízatás alapján Krisztusnak végzett szolgálatot. A korintusi levél megelőző szakasza alapján azonban hozzátehetjük: azért sem, amiért a krisztuskövető ember egész élete nem hiábavaló, különösen is nem céltalan és értelmetlen. Tudjuk, hová tartunk, mi vár ránk Nem csupán néhány évben vagy évtizedben gondolkodunk, hanem egy örökkévalóság távlatában. Amikor pedig az ember ismeri élete célját és értelmét, minden (munka és feladat is) más megvilágításba kerül.

Ezek után érthető és helyénvaló az ilyen munkavégzés, és munkát végző ember jellemzőire is odafigyelni. Napjaink tapasztalata: pusztán a szakértelem nem biztosítja az eredményességet, különösen így van ez hosszú távon. Szükséges hozzá a megbízhatóság, rendíthetetlen jellem ill. erkölcs is. Így van ez az Úr munkájában is. Szakértelem és megbízható, hiteles jellem. Ilyen háttéren van igazán értelme beszélni a kitűnőségről. Az ember így lehet kitűnő és így végezhet kitűnő munkát. Ennek van jelene, elsősorban talán azért, mert Isten áldása van rajta, és van jövője, mert a figyelmet Krisztusra, a fő megbízóra tereli.

Keresztyén munkaadók: értelmes, az örökkévaló célokat is figyelembevevő feladatokat, munkaköröket érdemes létrehozni és kínálni!

Keresztyén munkavállalók: sokat segíthet, ha munkánkat mindig úgy végezzük, mintha az Úrnak szolgálnánk!

Egri Béla

(szerkesztette: Egri-Nyári Barnabás)

(Megjelent: Áhitat 2009 - május 3-a vasárnap délelőtti elmélkedés)

Jézus és a gyermekek - Mk 10:13-16

2012-02-13

A megelőző – nagyon is felnőtt – téma után (válás), a gyermekek lesznek, na nem főtémává, hanem fő vitatémává. A felnőttek, szülők Istentől rendelt feladata nem a válás témájának feszegetése, hanem a gyermekek útjának, különösen is Jézushoz találásának egyengetése. A történet többek között rámutat: ezen a területen is nagyon eltérő a gondolkodásunk, miközben  az igazodási pont – Jézus szava – nagyon is „egyféle”.

Azok is mi vagyunk, akik visszük gyermekeinket Jézushoz, mert tudjuk, vagy csak sejtjük: valami olyat kaphatnak tőle, amit tőlünk nem, de amire szükségük van. Többféle indítékunk lehet ebben. Bizalom Jézus Krisztusban, saját korlátaink felismerése, kétségbeesés gyermekünk miatt, a felelősség alól való kilépés, fáradtság, időhiány, stb.

 Azok is mi vagyunk, aki akadályozói lehetünk annak, hogy Jézus „megérintse” gyermekeinket. Ennek a hogyanja lehet ugyan prédikációs téma, de jelenleg csak másodlagos kérdés. A meghatározó: mit gondolunk a gyermekről, ill. mit feltételezünk Jézus Krisztus lehetőségeiről és akaratáról.

Az első kérdéshez vegyük komolyan azt, amit Jézus mond róluk, rólunk, nekünk.

Nekünk, tanítványoknak, a Ki a nagyobb? a fő gondunk. Ebben természetesen nem sok hely marad a kicsiknek. Ezért aztán nyugodtan (?) kimondhatjuk, hogy adott esetben nem Jézust akarják, akarjuk védeni a gyermekektől, hanem önmagunkat. Megáll az, amit valaki így fogalmazott meg: „amit a rabbik vitattak, ami a tanítványok szerint kizárt dolog, az Jézus számára vitán felül áll: a gyermekeké Isten országa.”

Mit jelent gyermekként fogadni Isten országát? „Isten országát az fogadja gyermekként, aki kicsinek tudja magát Isten előtt, aki mindent Istentől vár, és nem a maga teljesítménye, érdemei alapján akar bejutni az Ő országába.” Az, aki üdvösség dolgában egyedül Isten szabadon ajándékozó kegyelmére akar és tud hagyatkozni.

Az eddig mondottakkal többségünk talán egyetért. Probléma akkor kezd ebből kerekedni, amikor az előzőek értelmében a gyülekezet (esetleg a család) átszervezése kerül szóba. És ekkor még nem is esett szó az önkéntelen el- és beszólásokról. Azokról, amelyek ma is megfelelnek a korabeli tanítványi hozzáállásnak: „a tanítványok rájuk szóltak.”

Nem gondolom, hogy szinte tüntetően gyermekközpontúvá kellene válnunk, szerveződnünk. Az viszont valahol a gondolkodásunkban dől el, hogy meg tudjuk, és meg akarjuk-e teremteni gyülekezeti szinten is gyermekeink számára a lehetőleg akadálymentes Jézushoz jutás kereteit – addig, amíg gyermekeink közöttünk vannak.

Egri Béla

(szerkesztette: Egri-Nyári Barnabás)

(Megjelent: Áhitat 2009 - május 3-a vasárnap délutáni elmélkedés)

Esengés atyai áldásért – IMóz 27: 30-38.

2012-02-13

Két gondolatsort indított el bennem ez a történet. Ki-ki tovább folytathatja, ahogy ideje engedi.

Az egyik: Ézsau – már felnőttként (IMóz 25:27) – sodródik könnyelműen olyan helyzetbe, amelyben saját döntése következményeként elveszít valamit, ami egyébként az övé (elsőszülöttségi jog). Alapelv, hogy egy bizonyos életkor után az ember önmaga felel döntéseiért, tetteiért, és azok következményeiért. Nem vádolhat jogosan ezekért senki mást, csak önmagát.

A másik: sok minden van az életben, amit csak a szülő adhat át gyermekének. Ebbe beletartoznak már a gyermek felnőtt korában átadandó értékek is. Ha ezeket a szülő nem adja át a maga idejében, akkor azt más nem teheti meg helyette. Ezek nélkül pedig a már felnőtt gyermek élete mindenképpen hiányt szenved. Ez az átadás, vagy éppen át nem adás pedig a szülő felelőssége. Közös mindkettőben: a lehetőségek – bizonyos területeken és időn belül – nem ismétlődnek.

Vannak döntések, hibák, vétkek, mulasztások, melyek egy életen át termik gyakran fájdalmas gyümölcsüket még akkor is, ha Isten kegyelme e tekintetben is mindenre elég…

Egri Béla

(szerkesztette: Egri-Nyári Barnabás)

(Megjelent: Áhitat 2009 - május 4-e hétfő délutáni elmélkedés)

Immánuel – Ézs 7:1-25

2012-02-13

A hívő emberek egyik nagy adománya – a nem figyelmen kívül hagyható előzménnyel együtt: „íme én veletek vagyok minden napon…” Mégis vannak olyan feszítő helyzetek, amikor az Úrért való fáradozás egyik fő kihívása: kitartani, hűségesnek maradni, esetleg túlélni, józannak, normálisnak maradni, mert az Úr távolinak tűnik.

Mire is támaszkodjunk az ilyen nyomasztó időszakokban?

Először is: vannak, akiknél mintha soha nem léteznének Isten jelenlétét a leghalványabban is megkérdőjelező körülmények, állapotok. Titkukat, ha van, feltétlenül osszák meg a gyakran küzdőkkel. Másodszor: az utóbbiak emlékezzenek Isten ígéreteire, melyek hűségéről szólnak, különösen, ha azok személyesen neki szólóak. Harmadszor: Igen, lehet szorult helyzetekben Istentől jelet kérni. Van jelkérés, ami nem a hinni nem akarás elrejtését célozza, hanem a már szinte fuldokolva hinni akarást fejezi ki. Ne akadályozzon ebben semmiféle gúzsba kötő dogmatika. Mert, ma is megáll: „az igaz ember a hite által él.”

Egri Béla

(szerkesztette: Egri-Nyári Barnabás)

(Megjelent: Áhitat 2009 - május 4-e hétfő délelőtti elmélkedés)

Copyright (c) Siófoki Baptista Gyülekezet 2010 - fejlesztő: Arteries Studio