Jelek és értetlenség – Ézs 8:1-8.
2012-02-13
Még nem háborús helyzetben sem mindig egyszerű tisztán és teljesen Istenben bízni úgy, hogy közben az ember ne tegyen szinte semmit. Háborúra készülve azonban általában hazaárulással egyenlő, ha akár a közember, de különösen a vezetők nem teszik a dolgukat, hanem Isten ígéretében bízva „csupán” várakoznak.
Júda háború felé sodródott, ezért vezetői szövetségest kerestek, és összeesküvőknek tartották azokat, akik óvtak az asszír szövetségtől, és hirdették, hogy csak az Urat féljék, és csak Benne bízzanak.
Láthatjuk, hogy hiába vannak jelek, a próféta által elhangzó isteni kijelentések, ígéretek. Júda és vezetői járják a saját, végső soron hitetlen útjukat. Azt gondolná az ember, hogy ilyen biztos fogódzók mellett hinni, bízni Istenben egyszerű. Olyan egyszerű, mint a gyermeknevelési szabály: a gyermek engedelmeskedjen a szüleinek. Mindkét esetben csak egy valakire kell igazán figyelni, ill. hallgatni: Istenre, szülőkre. A gyakorlat mégsem egyszerű. Nem, mert az ember alapvetően önfejű, és ezt csak tetézi, hogy mindig is nehéz volt árral szemben haladni. Ám hinni, mindig jelenti ezt is.
Egri Béla
(szerkesztette: Egri-Nyári Barnabás)
(Megjelent: Áhitat 2009 - május 5-e kedd délelőtti elmélkedés)