2025 novemberében – akárcsak tavaly ősszel – gyülekezeti elvonulást szerveztünk Lengyel-Annafürdőre. Egy hétvégét 15-en tölthettünk együtt az ottani hangulatos vadászházban, erdei környezetben. Kirándulást terveztünk, visszavágyva a zöldbe és az őszi színek közé, ezért nehéz szívvel hallgattuk a csapadékot ígérő időjárási híreket. Annafürdőn azonban az Úr csodát tett: fehérbe öltöztette a tájat.
Péntek délután érkeztünk, és a közös vacsora után a hétvégét Ernő esti áhítata nyitotta meg: „Íme az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” (Jel 3,20) Ez az igevers a gyülekezetnek szól: engedjük be Krisztust a közösségbe, és legyen bent az életünkben is. Az este további része szabad beszélgetésekkel és közös, vidám játékokkal telt.
A szombati nap reggeli áhítattal kezdődött, ahol az Istennel való nagy találkozás és az életünket kísérő hitélmények, találkozások fontossága volt a téma. Judit osztotta meg élete meghatározó találkozás-élményeit, amihez sokan kapcsolódtak személyes megtapasztalásaikkal.
Kisebb dilemmát okozott a tervezett közös kirándulásunk megvalósítása, mert az idő ekkor még félúton járt az eső és a havazás között. Ennek ellenére néhányan úgy döntöttünk, hogy ha esik, ha fúj, elindulunk Óbányára azzal a reménnyel, hogy hátha mégse ázunk bőrig. Elindulásunk után legnagyobb csodálkozásunkra, az esőt és szürke tájat hóesés váltotta fel, és Óbányára érve minden képzeletet felülmúló téli havas táj fogadott bennünket. Sétára indultunk a patak mentén, amelyen háromszor is át kellett kelnünk kövekre, faágakra lépdelve a hóesésben. Hazaindulás előtt betértünk egy helyi fogadóba, hogy megmelegedjünk egy kávé és forralt bor mellett. Csapatunk otthon maradt része sem bent töltötte az időt. Ők a közelben indultak sétára, ahol szintén fehérbe borult a táj, és csillogó téli arcát mutatta a vadaspark, a tó és a kilátó környéke.
A közös vacsorát követően Viola vezette az esti áhítatot a 119. zsoltár ihlette gondolatokkal, melynek középpontjában az Igén való gondolkodás, elmélkedés fontossága állt. Ezután tartottuk gyülekezeti fórumunkat is, megbeszélve közösségünk aktuális és néhány jövőt érintő kérdését. A napot éjszakába nyúló játékkal zártuk.
Vasárnap reggel közös istentiszteletre gyűltünk össze. „Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent (…) A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: Mester, utasítsd rendre a tanítványaidat! De ő így válaszolt: Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.” (Lk 19,37-40) A teremtett világ dicséri Istent, és mi akkor vagyunk a helyünkön, ha illeszkedünk ebbe a rendbe. Péter rámutatott, hogy az istentiszteletet és a gyülekezeti tagságot nem csak a vasárnapi összegyülekezéskor éljük meg, hiszen az csak heti 2%-a volna az aktív életünknek. A gyülekezet kiterjesztett létformájában is Istent dicsérjük, ahol a hét napjaiban az időnk nagy részét töltjük.
Gyülekezetünk legifjabb tagjáért mindannyian hálásak vagyunk. Ervin sok-sok vidámságot és kedvességet hoz közénk jelenlétével: mindenki felkapja, hozza-viszi, szeretgeti, megy vele két kört, aztán adjuk tovább. Aktívan részt vesz az igei szolgálatban is 🙂
Hála legyen az Úrnak az együtt töltött időért, a jó hangulatért és a meseszép téli környezetért!
Ezúton mondunk köszönetet Magyarország Kormányának támogatásáért, amely nagyban hozzájárult a tervezett programok megvalósulásához.
Baloghné Schiffmann Judit
2025. november 25.
